könyv bejegyzései

az évek ajándéka

Tanultam az elmúlt napokban. Jól megöregedni. Az elmélet megy, remélem a gyakorlatba is átültethetem. Néhány vezérgondolatot emlékeztetőül (és esetleg más sors- ill. kortársaknak) kiemelek itt ebből a nagyon hasznos és megnyugtató könyvből, aminek már a cime is pozitiv: az évek ajándéka. Igen, életünk csúcsszakasza, beteljesedése lehet a legutolsó korszaka: az "öregség, ha jól csináljuk"-...Növekedhetünk kedvességben, bölcsességben. maga a szerző is már elmúlt 70, így saját bőrén tapasztalhatja amit ír, én csak azt sajnálhatnám, hogy nem sokkal 70-em előtt olvasom... de jobb későn... mint...soha

az első téma, épp a megbánásról szól.. ("a kellett volna" - "már késő", ami kisérti az öregkort, de kárunkra lehet ebben a formában mert miért is lenne késő - semmi se késő, mig élünk, az öregség legfeljebb arra figyelmeztet, az idő sürgetésével, hogy most már nem odázhatunk el... semmit! ugyanakkor kegyelem is lehet a megbánás...

az egész könyv mindennek mindkét: a terhes és áldásos oldalát mutatja be, mert attól függ....ha szembenézek magammal, és most másképp csinálom... és számbavehetem, hogy lassúbb vagyok, de helyette épithetek a gondolataim minőségibbé válásával... (valamit -fizikailag - elvesz tőlünk az öregség, de adhat helyette mást... szellemiekben)...

csak félni nem szabad, (ne féljek a félelemtől már! az öregségtől se!) lehetőséget kell adni az új kihivásoknak! egy újfajta fejlődésnek! magunkhoz ölelni a világot...igen , és szembe kell nézni a gyengeségünktől való félelmünknek is.

a mi korunk társadalma nem öregpárti!  ennek ellenére, annál inkább...ne a külvilág negativ sztereotipiát öltsük magunkra "öreg"ként..., és ÉLJÜNK is addig, amig meg nem halunk (ne előbb  hagyjuk abba ) (még fiatalon irtam , milyen bölcs előrelátással egy versemben:"ne hagyj meghalni halálom előtt")... méltósággal öregedjünk. (mint ahogy úgy kellene mindig is élnünk is)

Újra meg kell tanulnunk (jól, helyesen) élni! ÖRÖMMEL! Legyünk hálásak, a múltért is, ami idáig hozott..., a meglátásokért! az újfajta szabadságunkért (amit egyébként első nyugdijas napjaim egyikén éltem meg a biciklin száguldva)... mámorithat pusztán az a tény, hogy : élünk!

Régi társadalmak nagyra becsültek az öregeket, tisztelték, a mai korra nem jellemző - mégis át kell adnunk mindazt a bölcsességet, tapasztalatot, amit felhalmoztunk (meg kell találni a módját!)

Meg kell találni a DERŰt...(ezt is csakazértis!)... "szórakoztató legyen velem lenni, törődni másokkal, mélyebb fontosabb dolgokért élni, egyáltalán: fontosnak lenni (azzá tenni magam!")Élvezni az életet, egyszerűen... Átalakulhatok! (rajtam múlik!)

Lényünk öregen is kivirulhat! Legyünk kreativak,  ha másképp is, mint eddig. Ajándéknak kell lenni, a világ számára.

Igenis nekünk kell a jó irányt megmutatni a világnak, az utánuk jövőknek!

Használjuk ki az új lehetőségeket...A  szükségképpeni változásokat jól kell tudni kezelni, alkalmazkodni az új körülményekhez! nem csinálni nagy ügyet a változásokból! újfajta ajándékká forditani... (ha át is érezzük a ma fájdalmát is - új örömökkel helyettesitjük!)

Mások nehézségeivel törődjünk! Tudják, hogy számíthatnak ránk! Mindenkire rámosolyogni!

Lecsödesedünk, elégedettek vagyunk, magunkkal. És ez épp elég! elérhetjük a lelki nyugalmat. A legjobb oldalunkat előrehozva.

Engedjük be a misztériumot az életünkbe!

Kapcsolatok nélkül nincs élet! Nekünk kell kimozdulnunk, értük. Újra érdekessé tenni magunkat. Keresve új emberek társaságát .

Az idős ember élő történelem.Történeteinket át kell adni a későbbi nemzedékeknek.Csak az idősek tudnak meggyőző és jelentőségteljes történeteket mesélni.A mi történeteink életleckék! hasznositani kell a fiatalabbak számára a leszűrhető tapasztalatainkat!

El kell engedni a múltat, és csak egyszerűen embernek lenni. A jelent élvezzük, az itt és mostot.

Aktivan öregedni, folyamatosan tanulni! fejlődni lehet öregkorban  is...

Az istenhit erősödik (nem a külső vallásosság)

Egyre inkább  azok leszünk, amik mindig is voltunk, sőt lehettünk volna, a legjobbat kell kihozni magunkból.

Egyetlen kérdésünk maradhat: mi is lett belőlünk, és egyesitsek mindent végső és  legeslegjobb énembe!

A társadalom iránymutatóinak, prófétáinak igazmondóinak kell lennünk. (mi már megtehetjük), a legnemesebb eszményeinket kell újra reflektorfénybe állítani! magunkra kell vállalni a lelkivezető szerepét egy semmibe rohanó világban!

Bár lehetnénk szomorúak, de mégse, hiszen még annyi tennivalónk van!

Továbbálmodni a vágyainkat, hogy befejezhessük, amit elkezdtünk, a feladatokat, amikkel a világnak még tartozunk.

Csak fizikai korlátaink vannak, de azok nem gátolhatnak! Csak alázatra , türelemre tanitanak. És kitartásra.

Öregedve kötelességünk komolyan odafigyelni magunkra, hogy minden értelmet nyerhessen(jungi gondolat). Őszintén, egyedül, szembenézni a múltunkkal, és mindent elkövetni hogy a  jelenben jól éljünk a körülöttünk levőkkel, a legjobbat adjuk nekik, és a legjobban éljünk körülményeinkhez képest.

Ragaszkodni az élethez amig meg nem halunk.Legyen életünknek célja.Munkálkodjunk, önmegvalósitva és mások hasznára is.

Emlékeink ne váljanak teherré. De nem hibavaló, ha a jelent szolgálják. Arra figyelmeztet, amivel még dolgunk van. Lényünk legmélyét érinti. Szembesit az érzelmekkel, mit kell még tennünk.

"Nem halogathatom tovább"... az élet sürget. Itt az ideje, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt. Önfeledten éljük az életünket! Jól töltsük el az időnket! Fürödjünk a saját életünkben!

Nem szabad hagyni, hogy elszigetelődjünk a világtól, főleg a gyerekkapcsolat fontos, hogy újra "emberek" legyünk.

Ne viselkedjünk "öregként"! Biztosabbá válunk magunkban, amikor megfeledkezünk a korunkról. Újuljunk meg, nyújtsuk a legjobbat magunkból a világnak!

Emlékezni kellemes, nosztalgiázni ne! az a múltba  rekeszt, csapda.(idealizálja a múltat, és eltávolít a jelentől)

Egyre tudatosabbá, érettebbé válunk az évek múlásával. Meg kell békélni önmagunkkal, lelkiismeretünkkel, elfogadni, akik vagyunk. Utolsó lehetőség, hogy többek legyünk... lelkünk szabadon szárnyaljon.

Egyre inkább egyedül maradunk, egyre kevesebben értenek, szükségessé kell tenni magunkat, s tenni! elérhetővé tenni magunkat a világ számára - nem elszigetelődni..

Meglágyulni, megbocsátani! A megbocsátás fontosabb annak, aki megbocsát (akit megbántottak), mint a bántó félnek. A megbocsátás a bennünk élő isteni minőség fokmérője. Magunknak is megbocsáthatunk!

Ifjúságorientált társadalomban nehezebb öregnek lenni. Közelednünk kell másokhoz! Feladatokat vállalni, mások szükségleteinek szentelni magunkat, bővíteni a társas kapcsolatokat, segiteni másoknak...Kutatni, könyvet irni..., túllépni önmagunkon.

A jelen teljességét élni! A jelen visz el saját középpontunkba.

Meglátni mindent, amit elszalasztottunk.

Jobban bizunk Istenben.

Mit hagyunk magunk mögött? lehetőségeink teljességét...(befejezni, amit elkezdtünk)

költői nap 3 etapban

1. maratoni versmondás, a Tháliában, (Mikroszkóp szinpadán) a Magyar Rádió közvetitésével...

"Az év versei 2012"

szerzői ülnek a szinpadon, csoportos beosztásban (lányom 1-től),

a Rádió munkatársa rövid interjúja után felolvassák a kötetben megjelent verseket...

aztán külön (látvány)stúdióban, kirakat mögött, a Nagymező utcai forgatag tükrözésében

"A Versmaratonon rögzített anyag egészéből audio DVD készül, így a különleges kordokumentum boltokban, könyvtárakban mindenki számár

a hozzáférhető lesz."

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/versmaraton/versmaraton-2012.html

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/versmaraton/az-ev-versei-2012-a-szerzok-eletrajza.html

és a közös vers

2. helyszin a  Marczibányi téri Művközpont, ahol Darvasi Pálcika...   könyvét mutatják be , (lányom vezeti (a könyv szerkesztőjeként), és dijakat  adnak a bemutatóhoz kapcsolódó gyerekrajzverseny jeles résztvevőinek...

http://prae.hu/prae/articles.php?aid=4880&cat=8

3. este a PIM-ben "Vagány históriák"... 50 költő, iró fotóit vetitik (köztük lányom is) (Bach Máté műveit) , a modellek által választott helyszinekkel (nem elefántcsonttornyok!) és zenei aláfestésekkel...(jó lenne, ha megjelenne valamilyen kézzelfogható  formában ez a fotógyűjtemény is, és nem csak virtuálisan...)

-----

költészetnapi versmontázs: A NAP VERSE

<iframe class="mrplayer" src="http://www.mr1-kossuth.hu/mrplayer.php?archive=10462" height="320" width="320"

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/versmaraton/versmaraton-eloben.html?send=1

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/versmaraton/versmaraton-eloben.html#.T4sx4yU4QbR.facebook

VERSMARATON 2012 – A NAP VERSE

grecsó makón

jaj, de nagyszerű, varázslatos, felemelő, emberi stb. este volt ez a makói könyvtárban, Grecsó Krisztián valós meséit hallgatva... pedig tulajdonképpen "csak" egy szokványos "író-olvasó találkozó" hivatalosan... volt egy kérdezője is: Szilasi László személyében, de neki - az ő örömére is - nem akadt sok dolga,  néhány hívó szó, a minap kapott AEGON dij értékeléséből (Tarján Tamás szövege), s a kérdezett méltán"díjazott"ból, az alanyból ömlött a szó... de már előtte is.. bevezetésül, fürödhettünk a csak nekünk szóló szavakban, bókokban, a makói sok hiresség emlitésével; Vermes Gézával kezdte (bár csak A zsidó Jézust olvasta tőle, de attól teljesen odavan... (később, a dedikáláskor emlitettem is neki, hogy pár éve épp azon a helyen ült Vermes, ahol ő  most...) s egyáltalán... valóban, kiemelte, hogy mennyire sok hírességet adott a világnak ez a mi kis városunk, (rég mondom én is, hogy van itt genius loci!), fel is vetett egy ötletet, praktikusan, hogy turisztikai szempontból milyen hasznos és érdekes lenne fiktív irodalmi túrákat csinálni a városban, József Attila..., Lator László...mit, hol ettek pl... (no, pár hónapja Lator is ugyanott ült...) s ki is derült, hogy személyesen maga Grecsó is Makóról (szegről-végről Makóról) (is)származik (így nem csak Szegváré, a "miénk" is... , a szivembe is fogadtam, de nem csak ezért...);

a Mellettem elférsz c. legújabb és kitüntetett afféle családregénye lett a főtéma (amivel sajátosan meg is újította ezt a műfajt, akarattalanul is...persze...), ebből olvasott is föl, és épp egy makói vonatkozású részt is, főleg a tulajdonképpeni főszereplőről: a legendás (és legendákat mesélő ) Juszti mamáról, aki hagyott is hátra feljegyzéseket az életéről, önéletirást: "Megszülettem egy kazal tövébe" cimmel)!) valószinű tőle is örökölhette  az unoka irói tehetségét, aki fel is olvasott most  a művéből (pl. ezeket is):

Makóról:

"Etelka, Juszti mama édesanyja valahol Makó és Földeák között volt cseléd. Napi tíz óra munka, egyetlen szabadnappal.Vasárnap bemehetett Makóra, ahogy később lánya is táncra vagy moziba. Makó fényes város volt a harmincas években, módos , forgalmas hely, végvár a határra került, megcsonkult Csanád megyében. A zsidók városának nevezik, vaskos és akaratos polgársága van, amely hotelt, kaszinót, gimnáziumot épít. Anyja és később  a lánya szívesen járja a korzót, ezen az egyetlen, oly hamar elillanó napon, amikor a jórészt kézművesek, iparosok, korcsmárosok legényei, meg  ügyvédek, gimnáziumi tanárok, nagygazdák cselédlányai kerülgetik egymást...."

és a származásáról, Juszti mama leírásával vegyítve:

"divat volt akkoriban a fosztókába járás. (...) Ott tetszett meg édesanyám egy fiatalembernek, aki hamar el is vette . A fiatalemberről ilyen szűkszavúan beszél, és őszintén szólva csúsztat, ez a keveset emlegetett fiatalember ugyanis a már megesett lányt veszi el, de az önéletírásból ez nem derül ki. (...) A valódi apja: ismeretlen.

Valószínű, hogy Juszti mamától örököltem a keresésre, formálásra, játékra való hajlamot. Ezt az eltérések miatt gondolom, Juszti mama ugyanis faragta a múltat, szóban egészen mást mondott, ha a talányos, vér szerinti apjáról volt szó. Hol orosz muzsikszármazékról, hol erőszakos litván katonáról, hol grúz zsidóról beszélt. Arról semmit se tudok, hogy mit csinált 1918 őszén a makói tanyavilágban egy valamiféle orosz katona. Juszti mama ebből a frigyből származtatta erejét..."

alig várom, hogy továbbolvassam...

(és megint kedvet kaptam az én családtörténetemre... bár ehhez valószínű nekem is  minimum "kegyelmi állapotra" lenne szükségem...)(sajnos én már nem is kérdezhetek felmenőket... bár hallottam az író szájából és meggyőzően ezt is: többre emlékezünk, mint gondoljuk, ő a regényét is a felejtés ellen írta, s nagyon jó, hogy megírta! ("minden s sarkunk és dolgunk meg legyen irva..."- hangzott el.) (ahogy a kérdező Szilasi is megirta és ezzel újra léteztette a maga Békéscsabáját -utalt rá, de Sz. nem akarta ezt végkicsengésnek, úgyhogy felmerültek más irók nevei, akik hathattak,hathatnak Grecsóra: főleg -a korábban emlitett - Móricz és Krúdy is, némileg -  aztán Szabó Magda (!), Ottlik, most Polz Alain, de mások Marquezt emlegetik! jó névsor...

De szerintem Grecsó - Grecsó, azaz leginkább önmaga, (ezért is írta meg  e regényét, a saját identitás megtalálásáért, ami az ősöktől is ered)) ...és ettől hiteles, (őszinte), akár beszél, akár ír... (akár, s ahogy dedikál is:)

sebald a megoldás?

azt hiszem örökös irni-nemirni? mitigen-mitnem? valóság-fikció?... kérdésemre ma délután, a könyvtárban csúszott a kezembe a megoldás

egy Sebald könyv a polcról

a tudott fotók miatt bele is lapoztam rögtön, de el is kezdtem olvasni, nem is tudtam letenni, haza is hoztam....

ez nem az Austerlitz hanem  Kivándoroltak-.., 4 különös ember története, fotókkal meg egy csomó dokumentummal; elhiteti hogy tényirodalmat ir, valós, húsvér emberekről, de olyan lenyűgöző pontossággal és hitelességgel, hogy aztán gyanús lesz ez az a túlzott valósághűség...

és az is, hogy hogy is készülhettek (volna)ezek a korabeli képek, hogy van ennyi kép a történeteihez, pontosan tükrözve a leirásokat, hát mert valószinű, forditva, a képekhez kanyaritotta a pontos leirásokat... úgyhogy áltényirodalom ez a javából . (az én problémám reciproka)... és a fülszövegen , a könyv hátsó boritóján olvasom is:

"Sebald megszállott tudósként látszólag (kiemelés tőlem) a tények felderitésére vállalkozik, és bőségesen ontja olvasóira a megtalált iratokat, képeket és adatokat.  De talán mégsem lepődünk meg azon, hogy a "hiteles" dokumentumok egy része csupán kitaláció . Mert Sebald motivumokkal sűrűn átszőtt költői prózája rádöbbent: az irodalmi fikció talán mindennél hitelesebben dokumentálhatja az elhallgatott fájdalmat, rajzolhatja meg az élet ismeretlen tájait."

nahát akkor, erre varrjunk gombot!

Rég sejtem, hogy minden másképp azaz éppen hogy forditva van...

(egyébként ő ezt irja e vitatott műfaji kérdésről:"Minden regényíró a tényeket és a fikciót ötvözi egymással. Nálam több a valós elem. De nem hiszem, hogy ez nagy különbséget jelentene." node nem biztos hogy ezt is el kellene neki hinnünk:) Mindenesetre remek irodalmat csinál...

----------

egy jó elemző ismeretés a könyvről:

http://www.alexandrakonyveshaz.hu/index.php?mod=konyvjelzo&id=262

ezt meg lányom irta még pár éve Sebaldról, egy másik könyvééről,a literába, jut eszembe:

http://www.litera.hu/hirek/a-tortenelem-abrazolasa )

azt meg -duplán- pironkodva irom ide, hogy e blogbejegyzésemmel kapcsolatban hallottam először Sebald nevét (hasonlatban):

http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/07/07/elo-_mellek-_es_utokepek/

felolvasás az irószövetségben

28-án a Bajza utcában, az Irószövetségben reading azaz felolvasás volt, a költői szakosztály tartotta, Turczi István vezetésével, Géczi János vendége pedig Turi Tímea volt, azaz lányom...,

a kertszeretet áradt a Géczi versekből, az egyik meg felidézett egy képet, ami akkor támadt elém, amikor már közeledtünk az Irószövetség felé, a Bajza utcán, s egy fal mellett romló szememmel, a zöld bukszuson meglapuló kis hódarabokat jázminnak néztem, s bent hallom, pár perc múlva a haikuban:

miről beszéljek/ a lehullt jázmin mellett/ tudom, s nem tudom

az tény, hogy nekem a jázmin, akár félrenézett, akár valódi, mindig, illatával is, a gyerekkori kertünket idézi...(az elveszett édent...)

és az intellektuális bizonytalanság IS nagyon ismerős... ami máshol is jelen van: "erről sokmindent nem tudok, erről a versről de hogy vers abban reménykedek..." (én is!)

igen , a fő, hogy a vers legyen..."...)

aztán az "esteledés" öreg problémája...:

"esteledek e sötét testben... hol vagy, hol nem... mondjad el, mi lesz odaát"

"hullnak rád a tenyérnyi falevelek"

Majd vendégét mutatta be,mondván, hogy mestere Ilia Mihály elbeszéléséből ismerte meg   ő hivta fel a figyelmét Turi Timeára, mondván  hogy oda kell rá figyelni, (bár akkoriban prózákat irt, de Radnóti Ikrek havac. művéhez hasonlitotta azt a sajátosságát, hogy  a bekezdések végén megemelkedik, és eget-földet össze tud fogni....

"elképesztőn bátor"nak titulálja a verseket, ami meg fog jelenni kötetben, a Kalligrammnál, (hogy ciklusokba rendeződve, ezt múltnak tett engedménynek róva fel, meg azt is, hogy ilyen fiatalon mindenképp "arcot" akar mutatni...)

a versek külső és érdekes sajátosságaként említi, hogy olyanok mint a duplafedelű történetek, leginkább a zsidó történetmondáshoz hasonlitja, amelyek végén mindig kiderül, hogy "nem erről van szó", hanem a történet fölött van valami jelentés! Ezt nagyon szereti benne...

Neveket emlit, költőrokonokat: Emily Dickinsont, Sylvia Plathot...

és azt a különösséget , hogy törékeny, illemtudó stb. jellemvonások mögött, ellenére, a versekben brutálisan, konokul kemény, egyenes... itt Nemes Nagy Ágnes,(mívessége) Gergely Ágnes neve is felkerült a rokonköltők listájára. S végül az "egyik legigéretesebb pályatárs"nak nevezte...

Aztán pár szóval a bemutatott is jellemezte saját költészetét, illetve, kiemelte, hogy legfőbb kérdése az volt, hogy is lehet valami megtörténte után elmondani ezt a valamit (merthogy a "történet" kulcsszó ebben az epikus költészetben)..

beszélni a férfiakról, titkos életemről, (E.D. magánéletről),a megnemtörtént dolgokról, amik mégis megtörténnek, mert nem múlnak, a túlélők magányáról, azokról, akiket elhagyott,(mégis ottmaradtak vele),fogalmi költészetről, szerelmi költészetről, és Szép Ernőről a Molnár büffében ...

amiben  az ironikus hangok után különösképp meglepett ez a sor: ... hogy nem kellett tovább gyereknek lennem (különösképp, ha a gyerekkori kötet címével is (...gyereknek lenni...) egybevetem)

a versek felolvasását élénk figyelem és tapsos tetszés követte...

majd a házigazda Turczi  úgy konferálta le, hogy  valószinű az év lirai felfedezését halljuk (jelzem , ezt már irásba is adták a Bárka egy évvégi körkérdésére adott válaszban), komoly revelációt jósolva meg a kötetnek (csak ne kiabáljuk el! - várjuk!)

változtass, végre!

azt mondták a könyvtárban, hogy vissza kellene már vinnem egy könyvet, (Édesviz kiadó: Váloztasd meg az elméd...és az életed vele változik)mert lejárt, és valaki elő is jegyeztette... van még egy másik tartozásom is. Szép Ernőtöl valami, de azt lányomnak kértem ki , fent is van nála,  vissza is hoztam már azóta, az megvan, de ezt az édesvizest sehogy se, sehol se találom, mondják, hátha azt is elvitte a lányom, mondom, kizárt (Szép Ernőből irja többek között a doktori disszertációját, viszont ezeket az édesvizkönyveket már kiskorától negligálta, azt is nehezen tudta elviselni, hogy én olvasok, olykor vásárlok ilyen -ahogy nevezte őket: "gyagyás" könyveket... szóval nála biztos nincs, nálam esetleg összekeveredhetett a sajátjaimmal? gondoltam, de nem hinném, kerestem eleget, úgyhogy ,megrendeltem...megvetem...hú, micsoda freudi: elirás!:) ---pedig csak: megvettem...

és ahogy kézbe veszem,  ismerős, a cimlap, aztán itt nyilt ki, középtájt:

"ÚJ VISELKEDÉS KIALAKÍTÁSA

LÉPJ HÁTRA!

Ne menj oda, ahova nem hivtak. Ha csak valaki őszintén ki nem kéri a véleményedet, meg se szólalj...."

nocsak, de ismerős, ha el-elfelejtem (is)

aztán előre lapozok, az életrajzi keret már teljesen ismerős..

Meg a fejezetcimek:(lózungok).(tanácsok):A SAJÁT ÉLETED ÉLD, NE MÁSÉT! LÉPJ KI MÁSOK ÉLETÉNEK KÖZÉPPONTJÁBÓL! ...TÖBBÉ NE CSINÁLJ NAGY ÜGYET HÉTKÖZNAPI HELYZETEKBŐL! NE REAGÁLD TÚL A DOLGOKAT! ...ENGEDD EL A KÁOSZT! ... HAGYD ABBA A JÖVŐ MIATTI AGGODALMASKODÁST! TALÁLD MEG AZ ÖRÖMÖT, ÉPPEN ITT , ÉPPEN MOST!...ISMERD FEL, HOGY TE VÁLASZTOD A GONDOLATAIDAT! HA A GONDOLATAID BOLDOGTALANNÁ TESZNEK, VÁLTOZTASD MEG ŐKET! AZONNAL TÁVOLODJ  EL A NEGATÍV GONDOLATOKTÓL! REAGÁLÁS HELYETT CSELEKEDJ TUDATOSAN! TÖBBÉ NE ENGEDD, HOGY MÁSOK VÉLEMÉNYE KOMOLY HATÁSSAL LEGYEN RÁD! KERÜLD EL AZ AZONNALI REAKCIÓT, SZINTE MINDIG TÉVES!  VOND KI MAGAD MÁS EMBEREK ÜGYEIBŐL! NE KERESS BŰNBAKOT -MÉG ÖNMAGADBAN SEM!NE HAGYD, HOGY MÁSOK HANGULATA HATÁROZZA MEG, HOGYAN ÉREZD MAGAD! SZABADULJ MEG AZ ITÉLETEIDTŐL! GYOMLÁLD KI A FÉLELMEIDET! ...SAJÁT IGAZAD HELYETT VÁLASZD INKÁBB A BÉKÉT! AZ IRÁNYITÁS ÉRDEKÉBE TETT ERŐFESZÍTÉSEID DISZHARMÓNIÁHOZ VEZETNEK! VEDD ÉSZRE A NEKED SZÓLÓ LECKÉKET! TEREMTSD MEG AZ ÉLETEDET! AMIG VALAKI MÁSRA GONDOLSZ, A SAJÁT FELADATAIDAT ELMULASZTOD,...KÉPTELEN VAGY MEGHALLANI BELSŐ HANGOD! NE ÁRTS A SZAVAIDDAL!.. HAGYD ABBA A KRITIZÁLÁST: EGY CSÖPPNYI SZERETET SINCS BENNE! FIZIKAILAG SE ÁRTS! .. VÁLASZD A SEGITSÉGNYÚJTÁST! HAGYD ABBA A VITÁT! CSENDESÍTSD LE AZ ELMÉT!..HA EGY GONDOLAT NYUGTALANIT, CSERÉLD LE MÁSIKRA! MINDEN TALÁLKOZÁS MEGSZENTELT!. PROBLÉMÁK HELYETT A MEGOLDÁSRA ÖSSZPONTOSITS!...REAGÁLÁS HELYETT CSELEKEDJ TUDATOSAN! FOGADD EL TEHETETLENSÉGEDET - EZ A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK! (!!!) TE LÉGY SAJÁT FIGYELMED KÖZÉPPONTJÁBAN!....

Persze . hogy olvastam, s már  több mint egy. éve, hiszen ahogy elolvasom az első sorát, ismerős a szöveg is... valószinű el is olvastam már, sőt a blogomban 2010. november 7-i bejegyzést találok róla ... egész nap ezt a könyvet olvastam) és nagyon hasznosnak találtam , összegezve irtam... a főtanácsokat http://lineas.freeblog.hu/archives/2010/11/07/egy_elszalasztott_nap_-_hasznos_tancsokkal/#comments  egybeszedve...tehát már akkor. Nem hinném, hogy azóta nem vittem volna vissza? és csak úgy nyoma veszett?

hanem elgodolkodtató, hogy mély nyomot nem hagyhatott bennem, inkább az életrajzi keret volt emlékezetes és egyedi, az alapelvek, életvezetési, változtatási tanácsok szinte minden könyvben ismétlődően ugyanazok...  ahelyett hogy átvinnők a gyakorlatban, elfelejtjük...(?)

node hol lehet az a könyvtári (s már több mint egy éve kiolvasott )könyv?!

http://lineas.freeblog.hu/archives/2010/11/07/egy_elszalasztott_nap_-_hasznos_tancsokkal/#comments

örök lecke

mikor tanulom már meg?

pedig már hányszor..., s most is, ezt olvasom:

Kurt  Tepperwein Az intuició gyógyító ereje (Fedezzük fel önmagunkban a gyógyítót)

c. művében:

"...szeretettel kell fordulnunk önmagunk felé" (59.o)

"Ha összhangban élünk egyéni életprogramunkkal, az egyetemes energia áradni fog hozzánk, ha azonban megtagadjuk ezt a programot, energiaveszteségben lesz részünk. Ez azt jelenti, hogy magunk  vagyunk felelősek annak az energiának mennyiségéért és minőségéért, amit az élettől kapunk, és hogy megfelelő hozzáállással és helyes  döntésekkel  javíthatunk az energiaszintünkön."

,,éreznünk és élnünk kell saját, belső igazságunkat."

"Az életben újra és újra döntéseket kell hoznunk. Ha helyesen döntünk, azaz amellett, ami megfelel "igazi önmagunknak", energiát kapunk a világegyetemtől..." A helytelen döntések elvonják tőlünk az energiát, és depresszióhoz, levertséghez, balesetekhez,... lelki és testi betegségekhez vezetnek" (94.o.)

"Az energiahiány mindig arra vezethető vissza, hogy megfeledkezünk valódi önmagunkról. Energetikailag egészségesek akkor leszünk, csak akkor érhetjük el célunkat, ha teljes mértékben, 100 százalékosan "önmagunk" vagyunk. Ez azt jelenti, hogy minden pillanatban megérezzük, melyik a helyes út számunkra, és nem kötünk hamis kompromisszumokat  "a béke kedvéért", amelyek úgyis csak az erőnket és az idegeinket tépázzák szét." (97.o.)

Törekednünk kell a függetlenségre, és mások elképzeléseinek nem szabad alávetni magunkat.(98.o)

Ha egészségesek akarunk maradni, fontos, hogy érezzük magunkat és kiálljunk magunk mellett, függetlenül attól, mit gondolnak rólunk a többiek.Ez nem jelenti azt, hogy önzőnek vagy egocentrikusnak kell lennünk, egyszerűen csak figyelnünk kell arra, mi a jó nekünk. (a megérzéseinkre)(100.o)

Ha  a saját, helyes utunkra figyelünk,...pontosan azt fogjuk tenni, gondolni és mondani, amit  az egyetemes akarat, a nagy egész szeretne kifejezni általunk.(101.o.)

"A helyes út azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van, hogy valódi önmagunkból kiindulva, mindig helyesen cselekszünk, illetve, hogy gondolatainkkal is megtaláljuk a békét."(134.o.)

"Ha lemerészkedünk saját mélységeinkbe,  az egész kozmoszt felfedezhetjük...Testünk sejtjeinek legmélyebb struktúráiban és sejtjeink belsejében minden tudás megtalálható az egészségünkről, a kozmoszban betöltött jogos helyünkről... testünk legmélyebb tudásával kell kapcsolatba kerülnünk... a kozmikus tudás bennünk is megtalálható..."

"A magunkra találás" azt jelenti, hogy nem vesszük át többé vakon mások válaszait, és ezzel nem adjuk át másoknak az életünk feletti hatalmat. Ehelyett mindig azt tartjuk szem előtt , amit mi érzünk...(és gyakoroljuk a lét ősokával való kapcsolatfelvételt)

...a tudás sejtjeink mélyén rejlik. Minden ember saját belső tudással rendelkezik arról, mi a helyes számára, mit vár el tőle az élet egyes helyzetekben, és hogyan navigálhat okosan az adott térben és időben.

..együttérzést kell tanusitani magunkkal szemben

Kezdjünk el újra álmodozni... kérjük azt a bennünk levő részt, mely közvetlen kapcsolatban áll az energiával, Istennel, hogy mutassa meg azt az álmot, melyet magasabb önmagunk dédelget. öltődjünk fel ebből az álomból, és teremtsünk vele új erőt az életünkhöz és a jövőnkhöz." (170.o)