"...Annyit takarni a világból,

amennyi az artista talpa alatti kötél."

Turi Tímea Takar című versét a

Tanítvány készülő 2012/1. számából ajánljuk.

Takar

Kitakart foltok,

kezekkel kitakartak,

a kezeket megmutató takarás.

Dél elmúlt. Nincs mire várni tovább.

A filmek mind a látszatról beszélnek: látszatok.

Nem egész képet, de magamat mutatom kitakarni.

Így fojtogatnak egyre szűkebb körei az újításnak.

Meddig csupaszítani csontot, játszani kajla kamaszt.

A társaság ma ékszer, és magányunk telhetetlen,

hazudjuk: munka. Annyit takarni a világból,

amennyi az artista talpa alatti kötél.