utóiratok2
2012. jan. 27.

nem/menekülni 3 tételben

1.Wallenberg

A Nemzeti Múzeum felé jártam, volt egy kis szabad időm, beugrottam hát az aktuális kiállitásra:nevezetesen WALLENBERGről ( (születése 100. évfordulója alkalmából.) SZÁMOMRA NINCS MÁS  VÁLASZTÁS cimmel. Wallenberg, a fiatal svéd diplomata, aki papirjaival rengeteg zsidó embert megmenekitett a biztos elpusztulástól...

a Múzeumban a kiállitás első termében, ha ráállunk egy kijelölt helyre a padlón, virtuálisan "meglepetésben lehet részünk" - olvassuk... csakhogy a  szoftver aznap elromlott (csak nem a Napból kiáradó mágneses viharok miatt?) igy csak félig részesülhettem abban, amit meglepetésszerűen nyújtott volna a technika. Nos, kaphattam volna egy shutz-passt, mint annak idején a Wallenberhez fordulók. Ezzel a papirral, menlevélfélével? (a svéd követség által vésett házban húzhattam volna meg magam, illetve - ha jól tudom - kiutazhattam volna Svédországba még mielőtt elvittek volna... rosszabb helyre,... hogy eufemisztikus legyek.)

De kérdés, kér(het)tem volna-e ezt a levelet, mikor tudtam volna-e, miből, hogy "most menni kell", itt az idő...

 

2.Nicholas Winton

 

A szállodában - nem is tudom, melyik csatornán, talán az ATV-n ? hiszen azt szoktam nézni itt, mert az én tévémről otthon önhatalmúlag lekerült.... nos egy film megy, amire egyre inkább oda kell figyelnem, szines és fekete-fehér, régi dokumentumszerű felvételek váltakoznak, megszámozott zsidó gyerekekről, akik Prágából Angliába utaznak... nevelőszülökhöz, otthonhagyva a sajátjaikat,  a szines képek  pedig ugyanazokat mutatja felnőtten,  évtizedekkel később, egy tévéműsorban, ahova meghivták az őket kimenekitő, jóságos Nichol Winstont is... kinek valamennyien (már meglett emberek) köszönhetik az életüket. Szüleik elküldték őket, még a háború előtt, 1938-ban, hogy megmentsék őket az életnek, ők maguk valamennyien elpusztultak... ha a gyerekeiket nem küldik el, rájuk is az a sors várt volna a koncentrációs táborokban.

mindannyian könnyeztek. én is.

"én csak láttam, mi folyik, és megtettem amit lehetett.. segiteni" mondta a 700 embert megmentő , ma már 102 éves férfi... akinek véletlen folytán a felesége deritette ki a történetét, évtizedek múltán... ő természetesnek vette, akárcsak Wallenberg...

én vajon képes lettem volna-e elszakadni a gyerekemtől, gondoltam volna-e, hogy ez az elszakadás szükséges rossz a még rosszabb elkerülésére, hogy az életnek igy tudom megmenteni.... csak... (soha nem találkoztak a gyerekek édes szüleikkel)


3. -

Az  Irók Boltjába megyek, 7-re, ÉS kvartett lesz irodalmi beszélgetés egy könyvről, de ahogy belépek, egy másik -nem irodalmi- könyv kerül egyből a szemem elé


Bori mukaszolgálatosok, Csapody Tamástól, akivel magam  is leveleztem (megkeresett, személyes érintettségem okán) de én azt reméltem, hogy kutatásai közepette tud majd valami közelebbi információt is adni arról, hogy apám miért is nem térhetett vissza a bori haláltáborból. De sajnos nem, ő se talált nyomára, semmilyen "listán" se...


A galérián hátra ülök, oldalt, és nem tudom nem ezt a (mindenképpen súlyos) könyvet lapozni, még mindig remélve, hogy valami új részletet megtudhatok,....és nem odafigyelni arra, amiről beszélnek (Grecsó: Mellettem elférsz c. regényéről, bár e könyv is az ősök történetének, megismerésének fontosságáról szól - hallom félfüllel), de inkább kikeresem azt a fejezetet (A bori gyalogmenetről), amik  a bori "erőltetett menetnek" azt az útvonalát elemzik a megismert dokumetumok alapján, ahol apám is "menetelhetett"... .hiteles tanui vallomások szerint Pancsovánál látták utoljára, valószinűsitették , hogy  Cservenkánál, a tömegkivégzésnél esett áldozatul, de most látom csak a térképen, hogy Cservenka és Pancsova legalább olyan messze van , mint Pancsovától Bor... és hányszor megölhették az úton is akár, még Cservenka előtt..,  milyen borzalmak is kisérték ezt az utat is! ...egy viszont biztosnak tűnik: "Bor és Cservenka között a bori munkaszolgálatosok magyar katonai felügyelet mellett tették meg az utat. "(Cservenkán a magyar keret engedve a német nyomásnak, átadta a miunkaszolgálatosokat a németeknek." "1944. október 7-én... a németek 700-1000 zsidó munkaszolgálatost öltek meg a cservenkai téglagyárban." (de "a magyar keret tudtéval és közreműködésével")

A különbség tehát csak ennyi (de csak nagy vonalakban): ha valóban Cservenkánál vesztette el életet az apám, akkor a németek -, ha előbb , akkor magyarok által...

Bor és Cservenka közt , Újvidéken még töltöttek 2 éjszakát.(ott kutattam , én is, apám után, pár éve) 12 munkaszolgálatosnak sikerült akkor, ott megszökni., ill. 10-20nak elbújnia a kórház területén (a 3000-ből), az orvosok elbújtatták őket az alagsorban, október 23-án felszabaditották őket a partizánok és a szovjet csapatok. igy megmenekültek; a városi kórház 2002. évi emléktáblája szerint "kb húsz" bori munkaszolgálatos kapott a kórházban menedéket....) Apám biztos nem volt köztük. Beszéltem az egyik (újvidéki) túlélővel:  Sosberger Pállal (Csapody is hivatkozik rá) Ő emlékezni vélt apukámra, még a (Berlin)táborból. (ez volt a legkeményebb...)S hogy hétvégeken szellemi előadásokat tartott... A többi... néma csönd...

Nem tudott " segiteni" a személyes tragédiája körülményeinek felkutatásában a kutató se. Meglepődve fedeztem fel a magam nevét a könyvben az őt segitők neveinek listájában, (György Péter , Az Apám helyett irójának) neve közelében, Bubryák István,(a  Rézbánya Borban c. film egyik alkotója) , Ferencz Győző (Radnóti monográfia irója) nevei között.

Bár csak a túlélők neveinek felsorolásában találkozhattam volna az apáméval! De az ő neve elő se fordul a könyvben, hiszen semmi dokumentum nem maradt róla...) (hacsak nem az én vezetéknevem...ami azonos az övével (Gonda) (de az a 60 oldalas tanulmánya "a logika értelméről".... most már tényleg dörömböl bennem, megjelentetés, érvényszerzés után...)

......


január 27. a nemzetközi holokauszt emléknap...

úgy hallom irányváltás történik az emlékezésben, fókuszba a megmeneküléseket, a menekitőket teszik...

jó is, ha arra emlékezhetünk...

különösen ha a menekitő is életben marad...

de van, amikor ezt nem tehetjük. mit tehetünk?!

 

 



Címkék

Budapest , kiállitás , muzeum

Komment

Eddig 8 komment érkezett

  • 1. hanani (Válasz erre):
    2012. 01. 31. 17:33

    Csapody Tamás könyvéről én is olvastam részletes recenziót, és szeretném megvenni.
    Most láttam először fényképet az Édesapádról, az arcvonásaidban őrzöd az emlékét.

  • 2. aliz2. (Válasz erre):
    2012. 01. 31. 18:17

    @hanani: sokat gondolkodtam rajta, hogy feltegyem-e a fényképét,(órákig nem is volt fent), mert túl nagy becsben tartom. (ez az egyetlen felnőttkori (igazolvány)képem róla, a miénket még gyerekkoromban úgy eldugtam, hogy azóta se találom, ezt a nagybátyám feleségétől kaptam meg, Ausztráliából, az ő példányuk fénymásolatát, mikor a Jad Vasembe kellett küldenem fényképet, az emléklapjára, hozzá fordultam... .
    Valóban nagyon hasonlitok, hasonlitottam rá. Mindig mindenki mondta.Hogy most te is igy látod, jó. Már csak ezért se bánom, hogy feltettem a képet.

    Ki irt recenziót Csapody könyvéről? Sajnos a bemutatójáról csak későn értesültem, pedig elmentem volna rá... De az szinte fatális volt, hogy ahogy beléptem a boltba ez a könyv ugrott szinte elém a sok közül, rögtön érte nyúltam...

  • 3. hanani (Válasz erre):
    2012. 01. 31. 19:08

    A Népszabadságban olvastam a múlt héten recenziót Csapody Tamás könyvéről, úgy emlékszem, sőt majdnem biztos, hogy Bacher Iván írta, és hozzáfűzte, hogy kötelező olvasmánnyá tenné ezt a könyvet a felnövekvő fiatal nemzedék számára.

    Nagyon jó, hogy feltetted a fényképet Édesapádról, a tekintetéből nagyon sokat lehet megtudni arról, hogy milyen elmélyült gondolkodású és szerény-szelíd ember volt.

    Ahhoz, ami Bor és Cservenka közt történt nincs erőm kommentárt fűzni. Amikor csak tehetem, esténként olvasom a blogodat, most amikor az Édesapádról írt emlékeidet olvastam, újra csak azt mondtam magamban, meg kell írnod a Családod történetét, a gyerekkorodat, az Édesapád hiányát, akit értelmetlenül elpusztítottak, az Édesanyád sorsát, igen, mindezt meg kell írni, nem csupán blogban, egy összefüggő sorstörténetben. Igen, "ezt mondom"

  • 4. aliz2. (Válasz erre):
    2012. 01. 31. 21:26

    @hanani: köszönöm, megfogadom!(végre.)

  • 5. aliz2. (Válasz erre):
    2012. 01. 31. 21:37

    nagyon sokat és jól olvastál ki a fotóról, apukám tekintetéből... amikor megkérdeztem egykori birósági főnökét, hogy milyennek ismerte, ezt mondta róla, olyan ember volt, aki a légynek se tudott volna ártani... annyira fájdalmasan rimel erre az a 2 Radnóti sor is:
    "Olyan, kit végül is megölnek, mert maga sosem ölt"

  • 6. akimoto (Válasz erre):
    2012. 02. 01. 0:06

    Minden betűd egy-egy könnycsepp.

  • 7. aliz2. (Válasz erre):
    2012. 02. 01. 9:15
  • 8. aliz2. (Válasz erre):
    2012. 02. 05. 10:10

    2012. február 4., szombat kertész péter blogjában olvasom... (a 2. ttehez... és egy régi kérdésemhez újabb adalék...):

    "Sajnos lehet, hogy a fiamnak van igaza, aki azt mondja, hogy az apai dédszülei családjának (már akik túlélték a lágereket és a munkaszolgálatot) nem lett volna szabad ittmaradniuk a háború után. Ő most helyettük aliázott Izraelbe. Persze ott is kisebbségben van, hiszen miattam hivatalosan nem lehet zsidó. De úgy döntött, hogy inkább lesz Izraelben nem zsidó, mint itt zsidó. Másik földgömb nincs? Szerintem nem mehet el mindenki, igenis őrizni kell itt is a pislákoló mécsest valakinek. Köszönöm, hogy a nagyon kevés ittmaradóval elvégzi ezt a hálátlan feladatot!!!

    ismeretlen barátom, ha nevezhetem annak, írja ezt... tudom, ki ő, nem találkoztunk soha... örök dilemma...menni, maratni... ott nem zsidóznak, nem zsidó is élhet... mi marasztalta a túlélő ittmaradókat...nem tudom...felmenőink sírja...nagy szavak... ez a föld, melyen annyiszor.. szülőföld.... gyávaság...egy lány... egy vers...kisebbségi sors... büszkén megbélyegezve.. nem olyan, mint a többi.... alighanem ... zsidó, mégis magyar... magyar, kár, hogy zsidó... nem kettős tudat... identitás... egy embernek számos identitása lehet... egy hittel...hazafiság, hazalányság... mondhatja bárki...nem kívül hordják... épp most derült ki egy angolról, hatszázvalahány zsidó gyereket mentett meg... magyarokat is... ötven év után... milyen hazafi az öregúr... brit, magyar, zsidó... "

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.